Bolygónk veszélyben van, és vele együtt maga az élet sokszínűsége is! A Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján már több mint 5000 állat és növényfaj szerepel veszélyeztetettként. Nem hagyhatjuk figyelmen kívül a bolygónkat fenyegető környezeti katasztrófát, ami megváltoztatja földünk faunáját. Ha nem cselekszünk, ezek a következmények a jövő generációira fognak hárulni. Itt az ideje, hogy szembenézzünk a valósággal és felelősséget vállaljunk, mielőtt kifutunk az időből – használjuk bölcsen a biobankokat, hogy a remény tovább éljen napjainkon túl, különben minden örökre elveszik!
A lefagyasztott állatkert
Amikor Barbara Durrant 1975-ben végigsétált a San Diego-i Állatkert Vadállatok Szövetségének folyosóján, nem is sejtette, hogy egy közel 2000 fajnak otthont adó helyiségnek lesz méltó gazdája. Itt valósult meg Kurt Benirschke küldetése, hogy az állati sejteket krioprezerválással megmentse – és így jött létre az, amit ma a híres Frozen Zoo®-nak nevezünk. Az ivarsejtekkel és a fagyasztási folyamatokkal kapcsolatos posztdoktori kutatásai során 1979-ben Durrant észrevette, hogy a boncolások során valami figyelemre méltó dolog történik: értékes szaporítószervi sejteket dobnak ki anélkül, hogy valódi céljuk lenne! Mindannyiunk szerencséjére ma már mindannyiunk számára az ő élénk érdeklődésének és szakértői tudásának köszönhetően, amelyet a témával kapcsolatos intenzív tanulmányozás során szerzett az addig eltelt kritikus években – nos, így jött létre végül a mi szeretett Fagyasztott Állatkertünk.
„A lefagyasztott állatkert lényege az élő szervezet megmentése, mert soha nem lesz nagyobb genetikai sokféleség, mint ma” – mondta Durrant, a San Diegó-i Állatkert Vadvilági Szövetségének reprodukciós tudományokért felelős igazgatója.
A Fagyasztott Állatkert két gyűjteményre oszlik: egy fibroblasztgyűjtemény 10 735 egyeddel és 1259 fajjal, valamint egy ivarsejtgyűjtemény 2215 egyeddel és 448 fajjal. Maga az „állatkert” egy tartályokból álló helyiség, amelyek mindegyike 18 000 mintát tartalmaz. Ezek közül néhány különösen ritka, mint például az utolsó természetes Columbia-medencei törpenyúl spermája és sejtvonalai (amelyeket a Fish and Wildlife és az oregoni állatkert (Portland, Ore) együttműködésével gyűjtöttek), valamint a vaquita (egy kis delfin, amelynek vadon élő populációja mindössze tíz egyedből áll) sejtvonalai. Az állatkert jelenleg egy programot dolgoz ki a teknősök és teknősbékafélék számára, amelyek közül sokan nem szaporodnak jól irányított környezetben.
Biobankok a biodiverzitásért
A tudósok évtizedek óta dolgoznak a világ fajainak és biológiai sokféleségének megőrzésének érdekében. A csökkenő populációk genetikai sokféleségének védelmét szem előtt tartva a korai amerikai állatkertek saját kezükbe vették az ügyet, és emberi és állati forrásokból egyaránt előremutató reprodukciós technológiákat alkalmaztak – ami szükség esetén a mesterséges megtermékenyítés széles körű bevezetéséhez vezetett. Napjainkban számos szervezet büszkélkedhet fagyasztott biobankokkal, ahol ezeket a történelmi erőfeszítéseket ma is folytatják.
Az omahai Henry Doorly Állatkert és Akvárium rendelkezik egy külön helyiséggel, amelyben mintegy 15 folyékony nitrogén tartály található, és amelyet minták tárolására használnak. Az állatkert jelenleg két fajspecifikus programot folytat a tigrisek és az orrszarvúak esetében, ahol a tudósok spermamintákat gyűjtenek minden egyes hím tigristől az Egyesült Államokban, és az orrszarvúak spermáját válogatják az utódok nemének meghatározásához.
Jason Herrick a dél-afrikai munkacsoporttal a fekete lábú macskák vadon élő genetikai anyagainak gyűjtésén dolgozott, bár még nem született egyetlen kicsinyük sem – a mesterséges megtermékenyítés és az IVF reprodukciós technológia alacsony sikeraránnyal rendelkezik a fajok sokfélesége miatt.
Linda Penfold, a SEZARC igazgatója állatkertekkel és akváriumokkal dolgozik együtt, hogy megoldást találjon a szaporodási problémákkal küzdő állatok számára, és a természetes szaporítást javasolja a legegyszerűbb megoldásként, de szükség esetén a mesterséges szaporítási technikák is alkalmazhatók.
Mesterséges megtermékenyítés és meddőség az állatvilágban
A természetes szaporodás lenne a legjobb módja annak, hogy az állatok egészséges, virágzó populációkat biztosítsunk. Ez azonban nem mindig lehetséges olyan problémák miatt, mint a fizikai alkalmatlanság vagy a genetikai összeférhetetlenség – ez arra készteti a tudósokat és a természetvédőket, hogy a mesterséges technikák felé forduljanak annak érdekében, hogy még olyan élőlényeknek is, akik nem tudnak természetes úton szaporodni, legyen esélyük arra, hogy értékes genetikájukkal hozzájáruljanak a jövő generációihoz. A Przewalski-ló (ázsiai vadló) az egyik olyan példaként szolgál, ahol a kutatók kétségbeesetten dolgoznak azon, hogy mesterséges intelligencia segítségével feltárják titkait; bár a meddőségi számok más fajoknál nem tűnnek túl magasnak, ez továbbra is fontos tényező, amelyet nem lehet figyelmen kívül hagyni, amikor az állatvilág megőrzésének módjait keressük bolygónk egészén.
A szaporodási sikerért folytatott küzdelem régóta érezhető az emberek és az állatok számára egyaránt. Bár a kompatibilitási probléma gyakran bizonyul fenyegető akadálynak, Herrick a washingtoni Smithsonian Nemzeti Állatkertből arról beszélt, hogy nagy sikert értek el a mesterséges megtermékenyítéssel olyan fajoknál, mint a gepárdok, a leopárdok és a fekete lábú vadászgörények – több mint 150 kölyökkel büszkélkedhet! Bár ez az út nem volt mindig könnyű, reményt ad arra, hogy a termékenységi problémák hamarosan a történelem sikertelen fejezetévé válhatnak mindannyiunk körül.
Meddig tárolhatók a biológiai minták?
Sokan elgondolkodtak azon, hogy vajon lehetséges-e biológiai mintákat évszázadokon át, akár az örökkévalóságig megőrizni. A közelmúltban a krioprezerválási technológiával kapcsolatos előrelépések és felfedezések reményt adnak arra, hogy ez az álom elérhető közelségbe kerülhet. Ezek a lehetőségek azonban számos etikai vitát vetnek fel; a tudósok bizonytalanok abban, hogy az ilyen állatok természetbe való visszahelyezése kárt okoz-e, míg a magánbefektetések a részvényesek érdekei miatt kihívást jelentenek az eredmények és a módszerek megosztásával kapcsolatban. A sikerességi arány azonban nem éri el a két százalékot, és a megváltás ígérete mögött megoldatlan erkölcsi kérdések húzódnak meg.
A Frozen Zoo és más biobankok segítségével a tudósok a lehetőségek univerzumát tárják fel. A fajok tanulmányozásától kezdve a biológiai áttörésekig az emberiség óriási lépéseket tesz a Föld természetes rendszereinek új megismerése felé.
Forrás: aza.org (Association of Zoos and Aquariums)