Egy világhírű biobank szakember, a Graz Biobank Igazgatója mondta nemrég, hogy
“az igazán jó biobank az üres biobank”.
Természetesen nem arra gondolt, hogy elég, ha megépítjük a hightech infrastruktúránkat, aminek mindenki csodájára járhat, de a zárt hűtőajtók mögött valójában nem rejlik semmi. Arra a küldetésre gondolt, amit egy “jó biobanknak” be kell teljesítenie. Támogatnia kell a minőségi, akár áttöréssel és a világ jobbá-tételével kecsegtető kutatásokat a benne őrzött mintákkal és adatokkal, hozzáférhetővé kell tennie őket a számukra. Egy nagy gonddal összeállított és kiváló minőségben megőrzött “közös kincsnek”, azaz biobanki kutatási anyagnak készen kell állnia arra, hogy bármikor továbbítható legyen az arra érdemes ötletek hasznosulásához. Altruista szemlélet ez, ugyanakkor megadja az alapítóknak azt a rendkívüli érzést, hogy “alkottam valamit a jövő generációja számára”.
De ki dönti el és főként hogyan, hogy milyen ötlet elég jó ahhoz, hogy az értékes, rengeteg szakember közös erőfeszítései révén létrehozott kincset megkaphassa?
Hogyan lehet kikérni a kutatási anyagot, hozzáférni az érzékeny adatokhoz?
Mi történik akkor, hogyha nem marad minta a biobankban, vagy hogyha nem sikerül beváltani a kutatáshoz fűzött reményeket?
Ezeket és még számos más, kapcsolódó kérdést alaposan körbe kell járnia egy induló biobanknak úgy, hogy a válaszok a gyűjteményt létrehozó teljes közösség számára elfogadhatóak legyenek és természetesen megfeleljenek a vonatkozó jogszabályoknak, rendeletnek.
Ez ma még rendkívül nagy kihívást állít a biobankok elé, különösen hazánkban, ahol még nincsen kultúrája a nemzetközi értelemben vett biobankolásnak.
Hiszünk abban, hogy a portálon keresztül inspirációt, kapaszkodót, vagy akár lendületet tudunk adni azoknak a szakembereknek is, akik felismerik a biobankolás fontosságát és részt szeretnének vállalni benne.
